Hírek : Sérülésekre figyelem! |
Sérülésekre figyelem!
2010.03.08. 12:05
Cseppet sem veszélytelen sportág a labdarúgás. A labdarúgópályán elszenvedett balesetek kiváltásához sokszor elég egy hirtelen rossz mozdulat, amelynek során törés, ficam, szakadás, rándulás, zúzódás is kialakulhat. Közös jellemzőjük, hogy mindig azonnali ellátást igényelnek. A labdarúgás világszerte az egyik legnépszerűbb sport. A FIFA-nak, a labdarúgást irányító világszervezetnek jelenleg 203 ország a tagja és csaknem 200 millió aktív játékost képvisel. A női futballisták száma 40 millió. A FIFA orvos csoportja által készített becslések szerint pedig 1000 óra játékidőre 10-35 sérülés esik.
A nemzetközi kimutatások szerint egy labdarúgó-sérülésre jutó orvosi kezelés átlagos költsége 150 dollár. Vagyis, a labdarúgó-sérülések elsődleges orvosi költsége évente 30 milliárd dollár.
A sérülésekkel kapcsolatban egy „sorozatot” állítottunk össze, a már említett FIFA dokumentumból szemezgetve:
- Ha feltételezzük, hogy egy játékos átlagosan évente 100 órát játszik (vagyis átlag 66 mérkőzés), arra számíthatunk, hogy minden játékos egy év alatt legalább egy olyan sérülést szenved, melynek következtében egy mérkőzést ki kell hagynia.
- Mivel okoznak sérülést egymásnak a focisták?
A leggyakrabban (28%) a játékosok a fejüket „használják fegyverként”, ezután (24%) pedig a könyökkel való ütközés áll a statisztikák élén.
- A statisztika alapján a legkockázatosabb a védő poszt. Ugyanis, a védő játékosoknál nagyobb a sérülés kockázata, mint más játékosnál!
- A fejsérülések, melyek számát valószínűleg alábecsülik, az összes labdarúgó-sérülések 4-22 %-át adják. A fejsérülés a kapusoknál a leggyakoribb.
- A kapusok esetében gyakoribb a fej, az arc, a nyak és a felső végtagok sérülése.
- A leggyakrabban a közelről, nagy erővel meglőtt labda okoz sérülést a futballisták fején, valamint az fejelések során történő könyökkel történő ütések és az "összefejelések". Ezek a sérülések a legkockázatosabbak, életveszélyes is minősülhetnek.
- Az összes sérülés 60-80 százaléka az alsó végtagokon fordul elő. A játékosok elsősorban porcgyűrű (meniscus), boka- és lábszárizomzat sérülést szenvednek.
- A futballistáknál kiemelt sérülések között vannak a térdízületi kopások, porcgyűrű és az elülső keresztszalag-sérülések.
A térdsérülések sokszor egy életre szólnak. A térd- és bokasérülések pedig a kutatások szerint az élvonalbeli labdarúgóknál nem múló problémák, hanem tartós kimenetelűek, de a sérülést nem szenvedő játékosok esetében is nagyobb az ízületi kopás vagy károsodás kialakulásának kockázata, mint a normál népességben.
- A labdarúgó sérüléseken belül a legjellemzőbbek mégiscsak a zúzódások, húzódások és rándulások.
- A túlterheléses sérülések aránya 9-34 % között változik.
- Az élvonalbeli játékos foglalkozása stresszes.
A sorozatos stressz és a "versenyláz" megnöveli a sportsérülések kockázatát. Az okok között ott van a folyamatos stressz is. Ugyanis, számos tanulmány bebizonyította, hogy nem csak fizikai, de pszichológiai tényezők is befolyásolják a sportsérüléseket.
- Egy nagyon figyelemreméltó megállapítása van a FIFA orvos csoportjának. Az újból megsérült játékosok 59 százaléka nem épült fel teljesen valamely előző sérüléséből!

A sportsérüléseknek többféle oka lehet:
Leggyakoribb a túlterhelés, mely általában a helytelen edzési módszereknek következménye: amikor a játékos nem hagy elegendő időt a regenerálódásra edzés után, vagy nem áll le a tréninggel, ha fájdalmat érez. Minden alkalommal, ha az izmokat az erőteljes gyakorlatokkal, játékokkal túlterhelik, az izomrostok egyrésze megsérül és más részük elhasználja a rendelkezésére álló energiát, amely egy szénhidrát, a glikogén formájában raktározódik.
Az izomrostok gyógyulásához és a glikogén pótlásához több mint 2 nap kell. Mivel csak az ép és megfelelően táplált rostok működnek jól, az egymáshoz időben közeli, erőteljes edzések lényegében ugyanolyan teljesítményt kívánnak a kevesebb egészséges rosttól, s ezzel nő a sérülések veszélye. Ha a fájdalom első jelére, mely a legtöbb esetben megelőzi a túlerőltetéses-szakadásos sérüléseket, a sportoló abbahagyja az edzést, a rostok károsodása megelőzhető és a regeneráció is gyorsabb. Ugyanakkor a fájdalom mellett folytatott tréning még több rost elszakadását idézi elő, amelynek következtében súlyosbodik a sérülés és kitolódik a regeneráció is.
A láb-, a lábszár és a csípősérüléseket okozó tényezők közül a leggyakoribb a túlzott pronáció - a láb külső élen gördülése a földet érés után. Az enyhe fokú pronáció nem tekinthető kórosnak, sőt segít megelőzni a sérüléseket, mivel a lábat érő ütés jobban eloszlik a talp egészén. A túlzott pronáció azonban fájdalmat okoz a lábban és a térdben. Ilyenkor a bokák olyan rugalmasak, hogy a lábboltozat ívei járás vagy futás alatt a földhöz érnek, lúdtalpszerű megjelenést kölcsönözve. Azok a játékosok, akiken túlzott pronáció figyelhető meg, hosszabb futás után térdfájdalomra panaszkodhatnak.
Ha viszont a bokaízület merev, akkor az ellenkező probléma léphet fel, azaz túl kicsi a pronáció. Ilyen esetben a lábboltozat íve nagyon magas, és nem csillapítja jól a rázkódást, emiatt fokozódik a láb kis csontjaiban a repedések (fáradásos törések) kialakulásának veszélye.
Oka lehet az alsó végtagban jelentkező fájdalomnak, ahogyan a lábak csatlakoznak a csípőcsonthoz (medencéhez), különösen széles csípőjű nőkben. Ilyen esetekben kifelé hajló térd alakul ki (O-láb), a térdkalács oldalirányú eltolódásával. (a labdarúgókra jellemző lábforma.) A térdkalácsra ható megterhelés idézi elő a fájdalmat. A széles csípő egy másik szerkezeti egységre, a térdszalagokra is fokozott terhelést ró, melynek következtében a medence külső részétől a combok külső oldalán lefelé sugárzó fájdalom észlelhető.
Az izmok, inak és szalagok, ha olyan nagy erő hat rájuk, mely meghaladja teherbíró képességüket, elszakadnak. Sérülés következhet be például akkor, ha túlságosan gyengék vagy merevek. Az ízületek hajlamosabbak a sérülésre, ha a támasztásukat biztosító izmok és szalagok gyengék, pl. rándulás után.
A legtöbb sérülést az ismétlődő mozdulatoknak az érzékeny szövetekre gyakorolt megterhelése, az idült túlerőltetés-szakadás okozza. Ez különösen jellemző anatómiai rendellenesség esetén, melynek következtében bizonyos testtájakra nagyobb terhelés jut, mint a többire. Emellett a sportsérülés sokkal valószínűbb akkor, ha nem melegítenek be kellőképpen (kényelmesen megmozgatják az izmokat) az erőteljes edzés előtt.
|