| Hírek : A sportolóink oxigén ellátása. |
A sportolóink oxigén ellátása.
2009.10.19. 12:34
karcsi, cs, 2008-10-09 17:20
Az oxigén szerepe a játékosok teljesítményében.
Az oxigén a sejtlégzésnek, sejtjeink és szerveink energianyerésének előfeltétele. Az oxigéntől függ ténylegesen az élet, és a játékosaink teljesítménye. Oxigénhiány esetén a „köznapi embernek” betegségek, károsodások következnek be, amelyek visszafordíthatatlan leépülési jelenségekhez vezethetnek. A sportolónak több oxigénre van szüksége.
Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor teljesítmény csökkenés következik be, illetve a sportági felkészítési folyamatban a továbblépéshez gátak jelentkeznek. Ez annyit jelent, ha nincs meg, nem építődik fel a profi labdarúgó teljesítményhez szükséges oxigén felvételi képesség és felhasználás szintje, akkor már - az illető technikai-taktikai tudásától függetlenül - eleve behatárolódik a játékos pályafutása.
Ez lefordítva annyit jelent, hogy hiába van „labdazsenink”, ha nincs meg a megfelelően előkészített keringési, légzési rendszere, akkor a „nagy játékos lehetek reményből” marad az „ügyes gyerek volt” kategória.
Ha viszont van olyan edzőkolléga ezeket a gondolatokat, úgy értelmezi, hogy akkor gyerünk, hajtsuk meg, futassuk meg a szegény gyereket, az ennek a gondolatsornak a másik oldali tragédiája.
Egy nagyon fontos gondolatot ki kell emelnünk az edzés és a mérkőzés szempontjából. Sportágunk ésszerűen felépített terhelései növelik az oxigén koncentrációt az artériás vérben, a sejtekben és a szövetekben. Aktivizálják a szív- és a tüdőfunkciót és ezek összműködéseként az oxigéncserét.
Minél nagyobb a játékos oxigénfelvétele (liter/perc) annál nagyobb a teljesítményképessége. Az oxigénfelvevő képesség a pulzushoz (oxigénpulzushoz) kapcsolódik. Ez az oxigénmennyiség, amelyet a szív a szervezetbe kipumpál. Minél magasabb a pulzus, annál nagyobb teljesítményre képes a vérkeringési rendszer.
Mit csinál az oxigén a játékos szervezetében?
A beszívott levegő testünkbe érkezve végighalad a felső légutakon keresztül és eljut a tüdőnkbe. A gégénél lévő gégefedő biztosítja, hogy a beáramló levegő a légcsőbe és ne a nyelőcsőbe kerüljön.
A tüdőbe érkezve a légcső kettéválik az egyik a tüdő bal, a másik a tüdő jobb felébe vezet, ide továbbítja a beszívott levegőt. Mindkét oldalon továbboszlik a hörgőkbe, majd a kishörgőbe és végül a hörgőcskékbe jut. Ahol halad ott az útja egyre vékonyodik. A rendszer faágak mintájára szerteágazik és behálózzák a tüdőt. Így kerül a beszívott levegő a tüdőben léghólyagocskákba. A léghólyagocskák szabad szemmel alig-alig látható kis gömböcskék, melyek hártyaszerű falát rengeteg kis hajszálér érinti, ahhoz tapadva fut.
Ezek a hajszálerek a tüdőbe visszaáramló vért szállítják. Ennek a vérnek nagy a CO2 és kicsi az oxigéntartalma. A beszívott levegőben - mivel az oxigében gazdag - nagyobb az oxigén nyomása, mint a hajszálerekben áramló vérben, és az a nyomáskülönbség arra készteti az oxigént, hogy a hólyagocskából lépjen be a hajszálerekben áramló vérbe. Ez az átlépés egy diffúziós folyamattal történik meg, a hólyagocska és a hajszálér közös falából álló légzőmembránon keresztül.
Hogy milyen hatalmas rendszerről van szó, azt elég csak avval érzékeltetni, hogy ha kiterítenénk az ember szervezetében levő léghólyagocskák felszínét, az megegyezne egy teniszpálya területével.
A vér oxigénszállító képessége nagyban függ a vérben az oxigénszállító molekula, a hemoglobin koncentrációjától. A hajszálerekben a vénák irányába haladva fokozatosan nő a vér oxigén tartalma, egész addig, amíg a vérben a hemoglobin oxigéntelítettsége el nem éri a 97-98%-ot. A vér így telítődik oxigénnel - tehát ez az a folyamat, ahogy az oxigén a vérkeringésünkbe kerül.
Az izmokhoz az oxigénben dús vér a vérkeringés segítségével jut el. Az izmok az oxigénhez az izomrostok között átfutó hajszálerek segítségével jutnak hozzá. Az izom jó hajszálerezettsége (kapillarizációja) tudja biztosítani a jó vérellátást és ezen keresztül a megfelelő oxigénellátást is az izomban. Normális esetben 1 liter vér 2 dl. oxigént szállít el a sejtekhez, így a sejtekhez minden percben kb. 1 liter oxigén jut el.
Légzés nyugalomban és terhelés alatt
A nyugalmi légzési funkció jellemzői a nem edzett és az edzett ember esetében megegyeznek, a különbség a fizikai terhelés során jelentős. Az itt használatos mérőszám a légzés perctérfogata, mely a percenkénti légzésszám és az egy belégzéssel beszívott levegő mennyiségének a szorzata. Nyugalmi légzésnél ez kb. 6-8 liter (12-16 légzésszám x 0,5 liter beszívott levegő).
Maximális terhelési szintet közelítő fizikai aktivitás közben egy nem edzett ember légzésszáma 60-65-re emelkedik, a beszívott levegő mennyisége pedig kb. 1 literre. Ugyanekkor egy edzett ember esetében a légzésszám 65-70, a beszívott levegő mennyisége pedig 2-2,5 liter lesz. Összeszorozva a számokat látható, hogy az edzettebb szervezet nagy terhelés alatt jóval több levegőt képes beszívni a környezetéből (130-175 liternyit percenként). A magas szintű sportteljesítmény eléréséhez elengedhetetlen a megfelelő légzéstechnika elsajátítása.
Az izmok oxigén ellátottsága
A megfelelő mennyiségű beszívott levegő önmagában azonban még nem garantálja, hogy az izmok oxigénellátottsága is jó lesz. Hiszen a beszívott levegőnek a fentiekben bemutatott módon el kell jutnia a tüdőbe, az oxigénnek a léghólyagocskákból megfelelő koncentrációban be kell kerülnie a vérkeringésbe, a vérnek el kell szállítania az oxigént a keményen dolgozó izmokhoz, és ott a hajszálerek segítségével az oxigénnek minél nagyobb mennyiségben be kell jutnia az izmokba, hogy azok hasznosítani tudják azt az energianyerés folyamatában.
Az izmok oxigén ellátásának folyamatában tehát számos elemnek kell tökéletesen működnie. Nézzük meg még egyszer mi, mindenre van szükség?
· oxigén-dús környezet a megfelelő összetételű levegő belégzéséhez,
· jó állapotú légző-rendszer a felvett levegő hatékony közvetítéséhez,
· jó minőségű vér (elég hemoglobin) az oxigén hatékony felvételéhez,
· jó állapotú szív a vérkeringés biztosításához, azaz a szállításhoz,
· jó hajszálerezettség az izomban a hatékony oxigén felvételhez, és végül
· erős, jó minőségű izom a felvett oxigén megfelelő hasznosításához.
A fenti tényezők bármelyike okozhatja a játékos izomzatának alacsony oxigén ellátottságát.
Értelmezzünk bizonyos olyan fogalmakat, amelyek ismerete ehhez a területhez tartoznak, de a napi edzésmunkához nekünk edzőknek csak, mint külső információt jelentenek. A velünk dolgozó sportorvosoknak, kutatóknak kell ezekről a területekről személyre szólóan adatokat és összefoglaló információkat szolgáltatniuk.
A VO2 max?
Minél erőteljesebb a terhelés (edzés vagy mérkőzés), annál többet lélegzünk oxigénfelvételünk érdekében, mivel az egyre több aerob (oxigén jelenléte melletti ) energiához juttat bennünket.
Oxigénfelvevő képességünk azonban korlátozott, s egyénileg mindenkinek megvan a maga „maximális oxigénfelvételi szintje”, azaz VO2 max értéke. A sportolók tudományos kutatói a VO2 max értéket fontos viszonyítási pontnak tekintik. Például egy játékos tényleges oxigénfelvétele kifejezhető a sportoló egyéni VO2 max szintjének százalékos arányában. Ez adja „% VO2 max" értéket, ami tükrözi, hogy milyen mértékben érzékeli a játékos a teljesítményéből eredő megterhelést, azaz mennyire közelíti meg ezzel egyéni teljesítőképességének határát.
A vitálkapacitás?
Az a levegőmennyiség, amit egy erőltetett belégzés után ki tudok fújni, vagyis ez az érték arra utal arra, hogy hány literes a tüdőnk. Ez azt jelenti, hogy nem úgy lélegzik be a játékos, mint normálisan, hanem nagy levegővel, minden légző-izommal, aminek az értéke 4-4,5 l egy átlagembernél.
Labdarúgóknál ez az érték kicsit több.
A légzési levegő?
Ez a nyugodt légzés során belélegzett levegő mennyisége, ami kb. fél liter. Mivel az átlagos légzésszám percenként 16, így kb. 8 liter levegőt lélegzünk be nyugalomban. Az edzettség szintjével a nyugalmi légzésszám csökkenése tapasztalható.
A belégzési tartalék?
A maximális belégzéskor még felvehető levegő mennyisége (átlagosan 2-2.5 liter)
A kilégzési tartalék?
A maximális kilégzéskor még kilélegezhető levegő (kb. 1-1.5 liter)
A légzéstechnika fejlesztésével és a légzésben résztvevő izmok (rekeszizom, borda-közötti izmok, hasizmok) erősödésével mind a be- mind a kilégzési tartalék mennyisége fokozható.
A mellkasi nyomás?
A mellhártya két lemeze között a külső légnyomásnál kisebb nyomás uralkodik, a tüdő rugalmas szövetének húzó hatása következtében.
Ez a negatív nyomás dinamikus terhelés esetén, erőltetett légzésnél megnövekszik és komoly szívó hatást fejt ki a nagyvénákra, így pozitív irányban befolyásolja a keringést, vagyis az oxigént szállító rendszert.
A légzési munka
Ez a légzőizmok tevékenységét jelenti. Ennek a munkának oxigénigénye nyugalomban igen kicsi, a teljes energiafogyasztásnak csupán 1 százaléka. Ez az arány maximális ki-belégzésnél nagymértékben változik! Abban az esetben, ha a nyugalmi (percenként 8 literes) légzési térfogatot 150-200 literre növeljük a légzőizmok az oxigénfelhasználás 20 százalékára tartanak már igényt!
A fenti fogalmak tisztázása során már felismerhettük, hogy a légzésfunkció javításával, ami főként a légzőizmok edzettségének (tehát erejének és állóképességének) fokozását és – nem utolsósorban – a légzéstechnika fejlesztését jelenti, növelhetjük állóképességi teljesítményünket!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
