Olyan terület, melyrõl beszélni kell. Amivel állandóan szembesülünk, s aminek a megoldása mellesleg össztársadalmi probléma. A labdarúgás területén dolgozók számára is fontos, hiszen tény, hogy sorra veszíthetjük el tehetségeinket, károsító hatása miatt. A mindennapi életünkben három - a focizó gyermekeink körében is állandóan jelenlévõ - egyre erõsebben jelentkezõ egészségkárosító hatás alá kerülnek fiataljaink: a dohányzás, az alkohol és a drog.

Cigivel vagy nélküle? Örök harc. A dohányzás elleni harccal azonosulni kell, tovább kell adni a játékosok és szüleik felé. Cikkünk nem zárt anyag, hozzá lehet olvasni, ki lehet bõvíteni. Gondolatainkkal azokra a legfontosabb dolgokra mutatunk rá, melyek a gyakorló edzõ lehetõségeit veszi alapul. Hisszük, hogy eredményesen harcolhatunk a kísértés ellen.

A legfontosabb a megelõzés. Az otthon veszélyei. Néha megdöbbentõ a szülõk tudatlansága. Egy angliai 10-12 éves gyerekek körében végzett felmérés azt mutatta ki, hogy az esetek 25 %-ban a saját édesapja vagy édesanyja adta az elsõ cigarettát a gyermeke kezébe, illetve a szülõk a gyermek társaságában is dohányoztak. De ez még nem minden.

A dohányos szülõk gyermekei három-négyszeres valószínûséggel válnak maguk is dohányossá, s ebben a tekintetben az édesanya befolyásoló szerepe a meghatározóbb. Az említett felmérés alapján – ahol közel tízezer gyermek fejlõdését kisérték figyelemmel születésüktõl tízéves korukig – megállapították, hogy 14 százalékkal több esetben fejlõdött ki asztmatikus gond azoknál, akiknek édesanyja négynél több cigarettát szívott naponta, és 49 százalékkal azok esetében, akiknél a napi adag meghaladta a tizennégyet. A kutatások alapján bizton állítható, hogy a gyermekkori rákos megbetegedések tizenöt százaléka az apa dohányzására vezethetõ vissza. Azok az apák, akik húsz szál cigarettánál többet szívnak el naponta, negyvenkét százalékkal nagyobb kockázatnak teszik ki gyermeküket a nem dohányzó apákhoz képest.

Magyarországon a felsõ tagozatos általános iskolai, illetve középiskolai tanulók 24-25 %-a rendszeresen dohányzik! A gyermekek, a fiatalok sokkal fogékonyabbak a cigarettázás megkezdése elleni, mint a leszokást segítõ programokra. Alapvetõ követelmény, hogy a dohányzásra vonatkozó ismereteket az edzõ – felkészülten (!) – közvetítse a játékosai felé. Bár ad-hoc módon lehet errõl beszélni, de eredményt elérni nem lehet. Mikor kell elkezdeni a dohányzás-megelõzésre vonatkozó ismereteinek közvetítését?

Akkor, amikor elõször érik a gyerekfocistát a dohányzásra ösztönzõ negatív hatások. Ma már nem ritka a 9-10 éves gyermekek dohányzása sem, bár leggyakrabban 12-13 éves korban történik a valós probléma jelentkezése. Két viszonylag jól elkülöníthetõ csoportra lehet osztani a serdülõk cigarettahasználatát: az egyik akik csak a bulikban szívnak, a másik csoporthoz tartozók viszont már naponta, iskola elõtt, után …

Az egyesületi életben ez a hatás viszonylag kicsi, hiszen az a közösség, ahol a kis focista felkészül pályafutására, remélhetõleg nem fogadja be a „cigizõ” srácot. De miután a játékosaink különbözõ közösségekbõl érkeznek hozzánk – az edzésekre – különbözõ ingerhatásokat hoznak magukkal. De mindenre figyelni kell! Miért? Egy brit vizsgálat szerint azok, akik kiskamasz korukban akár csak egyetlen cigarettát is elszívtak, kétszer akkora eséllyel lesznek dohányosok, mint azok, akik soha nem gyújtottak rá gyerekként.

„A University College London Közegészségügyi részlege nagyszabású vizsgálatot folytatott, melynek keretein belül 2041 iskolásnál felmérte a tinédzserkori dohányzási szokásokat is. A kutatók a dél-londoni tanulókat elõször tizenegy éves korukban kérdezték ki alaposan a dohányzással kapcsolatos tapasztalataikról, majd öt éven keresztül minden évben megismételték velük a kérdõíves felmérést. Azt tapasztalták, hogy azok, akik 11 évesen arról számoltak be, hogy már elszívták életük elsõ cigarettáját (összesen 260-an), jóval nagyobb eséllyel váltak dohányossá a késõbbiekben, mint a többiek. Ez még akkor is igaz volt, ha az elsõ szál cigaretta után évekig nem gyújtottak rá. Az elsõ szál cigaretta meghatározó hatása beigazolódott. 2006.06.01. National Geographic - Bíró Zsuzsa

Milyen közvetlen információkat közvetítsünk a játékosaink felé? Olyan ismereteket, melyeket azonnal felmérhetnek, felfognak és megértenek. Melyek ezek? Beszéljünk számukra a dohányzás következményeirõl A tüdõ, a szájüreg, a nyelõcsõrák egyik rizikófaktora a dohányzás. A jelenlegi kutatás eredményei alapján a tudósok azt is feltételezik, hogy a tüdõ elégtelen mûködése visszahat az agyra, és kedvezõtlenül befolyásolja a gondolkodás folyamatát, ez pedig hosszú távon az idegsejtek károsodásához vezethet. A dohányzók között gyakoriak a légúti betegségek. A dohányzás a szív és érrendszeri betegségek kockázati tényezõje. A dohányfüstös környezet a nemdohányzók egészségét is veszélyezteti. Általános az a megállapítás, hogy a dohányzók több gyógyszert fogyasztanak, mint a nemdohányzók. A mozgásszervi betegségek közül a combfej-pusztulás kialakulásában, valamint más több izületet érintõ idült folyamat „fellobbantásában”, ezen állapotok súlyosbításában a dohányzás szerepet játszik.

Hívjuk fel a figyelmüket arra, hogy a statisztikai adatokat figyelembe véve naponta mintegy 77, évente pedig több, mint 28.000 olyan embert veszítünk el hazánkban, akiknek a halála összefüggésbe hozható a DOHÁNYZÁSSAL! Vagyis: a dohányzás következményeként 19 percenként meghal egy ember Magyarországon!

Kérdezzük meg játékosainkat, miért dohányoznak a fiatalok? Figyeljük meg a válaszok két csoport köré fogalmazódnak meg: Kíváncsiság Felnõttesség kelléke, mint a közösség és a „barátok” késztetése.

Senki nem szánt szándékkal kezd dohányozni! Az élénkítõ hatás természetesen kívánatos lehetne, de általában nem ez készteti a fiatalokat a kipróbálásra. Az elsõ szál cigarettákat kíváncsiságból, próbaképpen, valamilyen program, társasági esemény kapcsán szívja el az ember. A fiataloknál sokszor a csapatszellem követeli meg, és a felnõttesség kelléke. A dohányzó baráttal rendelkezõ fiatalok a legtöbb esetben maguk is dohányoznak, ha pedig egy újonnan választott legjobb barát dohányzik, õk maguk is nagyobb eséllyel szoknak rá. Mind a kortárshatásban, mind pedig a legjobb "barát effektusban" többnyire érzelmi hatások játszanak szerepet.

Ugyanakkor a dohányzás lázadásként is funkcionál, amellyel a gyermek érettségét és rátermettségét próbálja bizonyítani.

Mivel tudjuk felhívni fiatal játékosaink figyelmét és gondolatait arra, hogy a dohányzás káros nemcsak a játékos pályafutásukra, hanem az „esetleges” civil életük egészségére is? Rögzítsük a tudatukban, hogy az, amit a környezetükben állandóan látnak, azt nem feltétlenül kell kipróbálniuk. Konkretizáljuk részükre a helyszíneket. Hol láthatunk dohányosokat „rossz példaként” az utcán (pl. villamosmegállóban dohányzó felnõttek, fiatalok, cigarettával a kezükben sétáló, beszélgetõ nõk, férfiak stb.) televízióban, mozikban (olyan filmek, melyekben a fõhõsök dohányoznak) Nem kell mindent leutánozni, amit a felnõttek csinálnak! Sõt még csak nem is kell kipróbálni, mert az életükre nézve tragikus jövõt jelenthet.

Mutassunk rá, hogy nemcsak az aktív dohányosok, hanem a cigarettázók környezetében lévõ passzív dohányosok is ugyanúgy károsodnak. Hívjuk fel egy nagyon egyszerû „kísérletre” a figyelmüket. Ha olyan társaságba mennek, ahol dohányosok vannak, és ott eltöltenek egy kis idõt, a hazamenetel után feltétlenül ki kell mosni a pulóvert, inget, pólót, nadrágot, hiszen iszonyú dohány „illata” van. Mivel tudunk még a játékosainkra hatni. Nem utolsó sorban személyes példamutatással. Ahhoz, hogy hitelesek legyünk, nekünk sem szabad sem dohányozni!

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés