Hírek : A grund szellemisége és az otthoni gyakorlás! |
A grund szellemisége és az otthoni gyakorlás!
2008.11.08. 18:39
A magyar futballt a grundon felnőtt játékosok tehetsége és eredményessége tette világhírűvé.
Ezért is csodálatos olvasni Molnár Ferenc sorait. „A grund... Ti szép, egészséges alföldi diákok, akiknek csak egyet kell lépnetek, hogy künn legyetek a végtelen rónán, a csodálatos nagy, kék bura alatt, melynek égbolt a neve, akiknek a szemetek hozzászokott a nagy távolságokhoz, a messzenézéshez, akik nem éltek magas házak közé ékelve, ti nem is tudjátok, mi a pesti gyereknek egy üres telek. A pesti gyereknek ez az alföldje, a rónája, a síksága. Ez jelenti számára a végtelenséget és a szabadságot. Egy darabka föld, melyet egyik oldalról düledező palánk határol, s melynek többi oldalain nagy házfalak merednek az ég felé.”
A magyar futballt a grundon felnőtt játékosok tehetsége és eredményessége tette világhírűvé.
Ezért is csodálatos olvasni Molnár Ferenc sorait. „A grund... Ti szép, egészséges alföldi diákok, akiknek csak egyet kell lépnetek, hogy künn legyetek a végtelen rónán, a csodálatos nagy, kék bura alatt, melynek égbolt a neve, akiknek a szemetek hozzászokott a nagy távolságokhoz, a messzenézéshez, akik nem éltek magas házak közé ékelve, ti nem is tudjátok, mi a pesti gyereknek egy üres telek. A pesti gyereknek ez az alföldje, a rónája, a síksága. Ez jelenti számára a végtelenséget és a szabadságot. Egy darabka föld, melyet egyik oldalról düledező palánk határol, s melynek többi oldalain nagy házfalak merednek az ég felé.”
A grundon felnőtt gyermekekből lettek a labdarúgásunk nagy egyéniségei: Schlosszer, Deák „Bamba”, Lázár „Tanár Úr”, Sárosi, Cseh „Matyi”, Puskás, Bozsik, Czibor, Farkas Jancsi, és még sorolni lehetne napestig ezeket a csodálatos játékosokat …
Annak idején a grundnak különlegesen fontos szerepe volt. Nemcsak tanította a játékot, hanem a nevelt is. Győzelemre, a jó értelemben vett csibészségre, az idősebbek tiszteletére, egymás és a játék becsületére és valljuk be munkára. Mert sok családnál csak akkor mehetett le a gyerek játszani, ha az otthoni feladatát tisztességgel ellátta.
A grund különleges „magyaros labdarúgó” kultúrát képviselt.
Mondhatni abban az időben közép-európai kultúrát adott.
Generációról, generációra öröklődtek az ismeretek, az „utcán fejlődtek, nevelődtek” a gyerekek. Aztán, ha valamelyik tehetségesebb srácot a „megfigyelők” kiszúrtak, az máris mehetett – de csak 12 éves kortól! – valamelyik egyesületbe.
De ezek az igazolt JÁTÉKOSOK (így nagybetűvel!) ezután is visszajártak a többiek közé játszani.
Mert életelemük a játék és a labda volt.
Ez mára természetesen megszűnt.
Mások lettek a társadalom elvárásai, lehetőségei, hiszen már nincsenek grundok. A sportág igénye az ügyes, tehetséges srácokra megmaradt. Mind a mai napig a futball a legnagyobb tömegeket mozgató utánpótlás sportágunk is.
A 6-12 éves időszak a képzés aranykora.
A nemzetközi ajánlások szerint heti háromszor egy óránál, az edzés jellegű foglalkozás ne legyen több a kezdeti időszak első két évében. A magyar gyakorlat is ennen megfelelő: heti 2-3 alkalommal szoktak utánpótlás nevelő klubjainknál foglalkozásokat tartani.
De, ne felejtsük, hogy ezek a NEM EDZÉSEK! Örömteli, játékos órák!
A foglalkozások ideje 6-7 éves korban 40 perc (maximum 50!), a későbbiekben a 12. életévhez közeledve ez 60-70 perc lehet.
A heti több foglalkozás is elfogadott, hiszen a gyermekek magas mozgás igényének is meg kell felelni.
Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni - edzőnek, szülőnek, játékosnak egyaránt, - hogy a heti összesen három órás „labdázás” kevés.
Ebben a jövőt meghatározó időszakban, a gyerekeknek (minimum) napi négy órai játékra, gyakorlásra, - mozgásos tevékenységre - van szükségük ahhoz, hogy a játék- készségek, a fiziológiai és mentális alapok a kellő mértékben fejlődjenek.
Manapság eleve behatárolódtak a lehetőségek - kevés a labda, a tornaterem, behatároltak a területi lehetőségek, stb. - felvetődik, hogy milyen lehetőségek vannak a srácok fejlődésére?
Az egyesületi foglalkozásokon túl mindenekelőtt ösztönözni kell a gyerekeket az „otthoni” gyakorlásra.
Ugyanis ehhez csak két dologra van szükség: megfelelő szabad területre és hasonló mozgásigényű és érdeklődésű társakra.
Mind a kettő megoldható, csak a szándékra van szükség.
Ennek érdekében adjunk lehetőséget arra, hogy például a pályára bármikor bemehessenek a gyerekek. A kisebb településeken - ahol azért vannak pályák, még ha gondozatlanok is - ez a kérdés könnyebben megoldható, a nagyvárosokban nehezebben kezelhető.
A lényeg, hogy jöjjenek össze a srácok, futballozzanak, mint régen a nagyjaink.
A játék mellé adjunk gyakorlat és verseny „minták"-at is.
A gyakorláshoz nagyon sok ötlet kínálkozik.
Érdekes - és absztrakt módon - egy amerikai futballiskola tulajdonosa és tanára Chris Johnson un. „egyperces futballgyakorlatokat” javasol.
Véleménye szerint: ezek a gyakorlatok kiválóan alkalmasak az egyéni futballtudás fejlesztésére, technikai iskolázásra.
Nem kell hozzá más, csak egy társ, és három „valamilyen” tárgy (trikó, kő, táska, stb.) és természetesen egy labda.
Az alapfelállás a következő: egy egyenlő oldalú háromszög csúcsaiba helyezzük el a tárgyakat. A középső tárggyal szemben álljon fel az adogató játékos, míg a „mozgó” játékos félkörben a bóják mögött kerülve mozog az adogató felé.

A mozgó vagy a „dolgozó” játékos az egyik oldalsó tárgytól mozog félkörívben a másik felé, miközben a középső tárgyat is kerüli. Mindig a két szélső helyzetben hajt végre technikai elemet a segítő társával szemben.
Az adott technikai elem gyakorlásának 1 percen keresztül kell folytatódnia, úgy, hogy átlagban két-két alkalommal kell a játékosnak a két szélső tárgyhoz érkezve ezt a feladatot végrehajtania.
A technikai elemek sorozatgyakorlása:
- Átadások átvétel nélkül – mindkét lábbal, belsővel, külsővel;
- Átadások átvétellel (külön meghatározható az átvétel „milyensége”, belsővel azonos lábra; belsővel ellentétes lábra)
- Átadások átvétellel, átadás (lőtt passz) teljes csüddel;
- Dobott labda visszaadása pattanás nélkül belsővel;
- Dobott labda visszaadása pattanás nélkül külsővel;
- Dobott labda visszaadása combbal;
- Dobott labda visszaadása pattanás; után belsővel;
- Dobott labda visszaadása pattanás nélkül külsővel;
Stb.
Az adogató játékos a labdát dobhatja, passzolhatja, az ügyesebbje kézből ejtett labdát rúghatja, stb.
A variációs lehetőségek széles tárháza az edzői fantázia és a technikai elemek széles körű ismeretén alapszik.
A játékosnak és a gyakorlatokat betanító edzőnek összpontosítania kell, hogy
- a játékos kedvvel végezze az otthoni feladatokat;
- legyen igénye ezen feladatokat elvégezni és gyakorolni.
|