Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, 
	s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, 
	ha kétkednek benned, s bízol magadban, 
	de érted az ő kétkedésüket, 
	ha várni tudsz és várni sose fáradsz, 
	és hazugok közt se hazug a szád, 
	ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz, 
	s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, 
	 
	ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod, 
	gondolkodol - s becsülöd a valót, 
	ha a Sikert, Kudarcot bátran állod, 
	s úgy nézed őket, mint két rongy csalót, 
	ha elbírod, hogy igazad örökre 
	maszlag gyanánt használják a gazok, 
	s életműved, mi ott van összetörve, 
	silány anyagból építsék azok, 
	 
	ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, 
	van merszed egy kártyára tenni föl, 
	s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban, 
	nem is beszélsz a veszteség felől, 
	ha paskolod izmod, inad a célhoz, 
	és szíved is, mely nem a hajdani, 
	mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, 
	csak Akaratod int: "Kitartani", 
	 
	ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted, 
	királyokkal jársz, s józan az eszed, 
	ha ellenség, de jóbarát se sérthet, 
	s mindenki számol egy kicsit veled, 
	ha a komor perc hatvan pillanatja 
	egy távfutás neked s te futsz vígan, 
	tiéd a Föld és minden, ami rajta, 
	és - ami több - ember leszel, fiam. 
	 
	(Kosztolányi Dezső fordítása) 
 |